Általános 
Szarvasmarha-tenyésztés 
Méhészet 
Zöldség-gyümölcs-gyógynövénytermesztés 
Oktatás 
Juh – és Kecsketenyésztés 
Növény-termesztés 
Sertés-tenyésztés 
Erdő – És Vadgazdálkodás 
Biotermesztés 
Becslések szerint a rovarbeporzás gazdasági értéke a világon kb. évi 235-577 milliárd dollár (IPBES jelentés, 2016). Egyre több tudományos cikk szól arról, hogy a beporzó rovarok milyen hatással vannak a gazdaságra, kísérleteket végeztek régiókra és növénykategóriákra, amiből kiderül, hogy egyre kevésbé tudják lefedni a termelők a fogyasztói szükségletet. Gondoljunk arra, hogy vannak olyan növényeink (gyümölcsök, zöldségek), amelyek beporzásához elengedhetetlen a rovarok jelenléte, ezen kívül vannak olyan növények, amelyek közvetetten járulnak hozzá az emberi élelmezéshez, ezek a takarmánynövények (pl. repce, lucerna stb.), amelyet állataink táplálására használunk. Ezek a növények a beporzóknak köszönhetően nagyobb hozammal teremnek, így több haszonállat táplálását szolgálják. Ha számításba vesszük ezen növényeket, plusz az általuk táplált állatok gazdasági értéket, akkor a GDP (bruttó hazai mezőgazdasági termelés) a duplájára emelkedik. Bio-ökonómiai számítások alapján a beporzók hozzájárulása a közvetlen emberi táplálékként termesztett növények termeléséhez 153 milliárd euró, ami világszerte 9,5%-át teszi ki az emberi élelmiszer előállítás teljes értékének, de ide nem számítódik bele a nem élelmiszeripari mezőgazdasági termelés (szarvasmarha-tenyésztés és természetes vegetációra való hatás). Ha ezeket összegezzük, akkor ez az érték meghaladja a 200 millió eurót**.
Igaz, nem minden növény termesztéséhez szükségesek a beporzók, de az is igaz, hogy nem helyettesíthető egyik növény tápértéke a másik növény tápértékével, gondoljunk például a rizsre és a sárgadinnyére***.
A gazdák és a méhészek között nem alakult ki egy egészséges kommunikáció. Mindkettő számára fontos a méhek munkája, mivel gazdasági szempontból ugyanazon a területen többlet termény, a méhész számára pedig méz és méhészeti termények hozhatók létre. Számos kísérlet igazolja, hogy azokon a repceföldeken, amelyeken méhek általi beporzást alkalmaztak, a terméshozam akár 30%-kal is megnövekedett.
Mezőgazdasági terményeink a méhek általi megporzással közel 30%-os többlet terményt biztosítanak a termelőknek, ezáltal az államnak is. Ez a többlet termény jóval több, mint a méhészeknek visszaosztott nemzeti program és a minimis támogatás együttesen.
Ez a támogatás eltörpül a méhészek által befektetett összegek mellett. Az Európai Unióban megfelelően működik a beporzásért nyújtott kiegészítő támogatás. Ha az elmúlt évek körülményei (tavaszi fagyok, rossz időjárás) megismétlődnek, sok méhész, méhészet mehet tönkre, és kényszerülhet más megélhetés után nézni.
HATOS GYÖRGY – kertészet, méhészet
Tel: 0756 726 293
E-mail: hatos.gyorgy@szekelygazda.ro
Hivatkozások:
** Economic valuation of the vulnerability of world agriculture confronted with pollinator decline Nicola Gallaia, b, ⁎, Jean-Michel Sallesc, Josef Setteled, Bernard E. Vaissière 2008
*** Economic gain, stability of pollination and bee diversity decrease from southern to northern Europe. Sara Diana Leonhardta,∗, Nicola Gallaib, Lucas Alejandro Garibaldic, Michael Kuhlmannd,
Alexandra-Maria Kleina, e 2013
Itt van a tavasz, a gazdák egyik legfontosabb teendője a műtrágyák kiszórása. A gazdák meg kell határozzák, melyik kultúrnövényekre mennyi és milyen összetételű műtrágyát juttatnak ki. A „mérce” legtöbb esetben a szomszéd, azt nézik, ő mennyit szór ki, és legalább annyit, de lehetőleg egy kissé többet fognak kijuttatni saját kultúráikra is – anélkül, hogy tudnák, milyen tápanyagra van szüksége egyik vagy másik kultúrának, ebből mi található meg a talajban, milyen mennyiségű tápanyag utánpótlásra van szükség. Ezzel többszörösen káros hatást érnek el: szennyezik a környezetet, a talajvizet, nem utolsósorban szó szerint kidobják a pénzt, plusz költségeket generálnak.
Minden növényi kultúrának megvan a specifikus tápanyagigénye. Ezt egyrészt a talajban már meglévő tápanyaggal, illetve tápanyag-utánpótlással (műtrágyák vagy istállótrágya kijuttatásával) lehet biztosítani. Hogy az optimális tápanyagellátást tudjuk biztosítani, mindenféle tápanyag utánpótlást megelőzően el kell végezni a talajok elemzését. Az egyszerűbb elemzések során adatokat kapunk a talaj szerkezetéről, vegyhatásáról, a főbb elemek, a nitrogén, a foszfor és a kálium tartalmáról. Ezeknek az adatoknak és a növények fajlagos tápanyagigényének ismeretében tudjuk kiszámolni a tápanyag-utánpótlás mennyiségét és milyenségét. Ha ezt betartjuk, pont annyi műtrágyát juttathatunk ki, amit a növények a vegetáció során fel is használnak, így elkerülhető a talaj maradványokkal való feltöltődése, ami káros hatással van a környezetre, főként a talaj, de esetenként a felszíni vizek tekintetében is.
A műtrágyák elemeinek hatása a növényekre
A műtrágyák használatának hátterében a gazdáknak a műtrágyák összetételében lévő makró (N, P, K), mezo (Ca, Mg, S) és mikró (FE, Zn, Cu) elemek növényekre gyakorolt hatását is ismerniük kell. Az alábbiakban a makro-elemek hatásáról készítettünk rövid összegzést.
Nitrogén (N)
Alapvető szerepet játszik a növények hajtásnövekedésében és termésképzésében, a növényi fehérjék létrehozásában, ezáltal a termés minőségében is. Meghatározó szerepe van az aminosavak, fehérjék felépítésénél is. A termésminőség szempontjából szerepe van a műtrágyákban megtalálható nitrogénformáknak. A nitrogéntrágyázás hatékonysága akkor a legjobb, ha megfelelő formában, a szükséges adagban és a kellő időben juttatjuk ki. Alapvető, hogy a kijuttatandó nitrogén mennyiségét a termesztendő növény N-szükséglete ismeretében határozzuk meg.
Ha a talajban kevés a felvehető nitrogén mennyisége, a növények növekedésükben visszamaradnak. A hiánytünetek először az idősebb leveleken jelentkeznek. A növény növekedése lelassul, satnya lesz, termése drasztikusan lecsökken vagy nem is hoz termést. Tünetei: fakó, világoszöld szín (klorózis), az idősebb levelek egyre erősebben sárgulnak, később megbarnulnak és elhalnak.
A túlzott mennyiségű nitrogéntől a vegetatív szervek megnyúlnak, beárnyékolják a növény alsó részeit, emiatt az alsó szövetek megnyúlnak. A betegségekkel szemben fogékonyabbá válik a növény. A túlzott N-műtrágyázás károsan befolyásolja a termésképződést, valamint egyes növényeknél a tárolhatóságot. A talajok túlzott N-ellátottsága a nem kívánt nitrát-felhalmozódáshoz (N03-) vezethet, ami környezetkárosító hatású.
Foszfor (P)
A foszfor az anyagcsere folyamatára van hatással. A fotoszintézisben, a légzésben, alapvető biológiai szintézisfolyamatokban nélkülözhetetlen. Nagy jelentősége van a sejtek energia-háztartásában, az energia tárolásában és szolgáltatásában. A foszfor a magtermésekben lévő tartalék tápanyagban (fitin) is megtalálható. A növények csírázásakor a fitin szolgáltatja a fejlődés megindulásához szükséges tápanyagokat és energiát. A termésképzésben döntő fontosságú, kihat a termés mennyiségére és minőségére is.
A foszfor hiánya esetén anyagcserezavar következik be. A fehérje-, cukor- és keményítőszintézis lelassul, a cellulózképződés felgyorsul. A foszforhiányos növény sötétebb színű lesz, gyakran vörös elszíneződés is tapasztalható. Az alsó levelek sárgulnak, majd alulról felfelé fokozatosan elhalnak. A gyökérzet fejletlenebb marad, romlik a vízháztartás, csökken a tápanyagfelvétel. A foszfor hiánya késlelteti a virágzást, az érést. Ha a foszforhiány a vegetációs időszakban tartós, a termésképzés csupán töredéke lesz a normálisnak.
A foszforfelesleg általában nem közvetlenül mutatkozik meg, azonban nem kedvez a növényeknek, mert nagymértékű tápelem-aránytalanságot okozhat.
Kálium (K)
A káliumnak pozitív hatása van a fotoszintézisre, és a növényben történő anyagáramlásra. Meghatározza a sejtek ozmotikus képességét, befolyásolja a vízgazdálkodást, javítja a növényekben a vízfelhasználás hatékonyságát. Szerepe van a növények párologtatásában és légzésében. Fokozza a gyökerek aktív vízfelvételét, csökkenti a párologtatás intenzitását.
Fokozza a termésbiztonságot (betegségekkel szembeni ellenállóság, vízháztartás, megdőlés veszélyének csökkentése, fagytűrés).
A K-hiány nem okoz azonnal látható tüneteket a növényeken. Ez az ún. „rejtett éhség” azonban sokszor jelentős terméscsökkenésben nyilvánul meg. A klorózis (sárgulás) és a nekrózis (elhalás) gyakran csak később jelentkezik. A hiánytünetek először az idősebb leveleken láthatóak. Káliummal hiányosan táplált növények betegség-ellenállósága csökken. A káliumfölösleg toxicitás gyakorlatilag nem fordul elő.
Jó tudni
És végül néhány hasznos tanács a trágyák használatához:
– téli időszakban, esős időben tilos a trágyák kijuttatása,
– gyors hatású, könnyen oldódó nitrogéntrágyát (ammónium- és nitráttartalmú műtrágya, trágyalé, hígtrágya) csak abban az esetben szórjunk szántóterületre, ha abban az évben megfelelő talajfedettséget biztosító növény kerül oda,
– a trágyázás és a vetés között legfeljebb 14 nap teljen el, ősszel nitrogén trágyát csak akkor juttassunk ki, ha a területen lévő növény hasznosítani tudja,
– természetes vagy műtrágyát csak talajvizsgálatra alapozott számítások alapján érdemes kiszórni. A talajvizsgálatokat szántókon legalább 5 évente, állandó gyepek esetében 10 évente kell elvégezni.
BOKOR GÁBOR – írott és online tájékoztatás
Tel: 0756 726 285
E-mail: bokor.gabor@szekelygazda.ro
Felhasznált források:
A szervezet honlapján regisztrálhatnak az érdekeltek, nyilvántartásba vételük után online kaphatnak értékes mezőgazdasági információkat. Ugyanakkor a gazda körzetében működő falugazdász is ismerni fogja érdeklődési körét, így célirányosan tud egyéni szaktanácsadást nyújtani. A regisztráltak körében kiemelt figyelmet fordítanak a fiatal gazdáknak, cél, hogy a szolgáltatás segítse az ifjakat a szülőföldön való megmaradásban, a sikeres, fenntarthatóan fejleszthető gazdálkodásban.
A gazdák a szekelygazda.ro honlap kezdőoldalán, a Regisztráció menüpont alatt jelentkezhetnek be. Egyszerű adatokat kérnek, néhány perc alatt kitölthető a kérdőív. A név, cím, elérhetőségek megadása után a regisztrációs lap a gazda profilja szerint irányítja tovább a jelentkezőt. Például: növénytermesztő, állattenyésztő vagy vegyes gazdálkodók, gyümölcstermesztők stb. külön vonalon folytathatják a regisztrációt. Hangsúlyt kapnak a pályázatokkal kapcsolatos kérdések, így az érdeklődő értesíthető, ha számára megfelelő pályázati kiírás születik meg. Ugyanígy az ágazatot érintő szakmai újdonságokról, innovatív eljárásokról, törvénykezésről, támogatások igényléséről, más tudnivalókról kapnak hírlevelet a regisztrált gazdák.
BOKOR GÁBOR – írott és online tájékoztatás
Tel: 0756 726 285
E-mail: bokor.gabor@szekelygazda.ro
Közel húsz gazda részvételével szervezett gazdafórumot a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete Bodokon 2021. március 18-án délelőtt.
Főként fiatal gazdák voltak jelen, különböző ágazatokból: szarvasmarha tenyésztők, szántóföldi növénytermesztők, méhész, zöldségtermesztő és lucernatermesztésre szakosodott gazda is eljött.
Az összejövetelen részt vett Könczei Csaba parlamenti képviselő, Kozma Béla megyei agrárigazgató, Jákó Tibor, a szarvasmarha tenyésztők megyei egyesületének elnöke.
A gazdák kérdéseire válaszolva Könczei Csaba a traktorok forgalomba írásának helyzetéről, szövetkezetek létesítésének lehetőségéről, öntözőrendszerek kialakításának perspektívájáról beszélt. Bokor Gábor SZGE falugazdász a közeljövőben kiírásra kerülő támogatásokról, az állandó gyepek bio termelésre való átállításáról, gyógy- és fűszernövények termesztési lehetőségeiről, gyümölcsösök létesítéséről, valamint a talajelemzés fontosságáról, folyamatáról számolt be előadása során.
Március 18-án és 19-én a csíkmadarasi Garden Proiect kertészet által szervezett Kertészeti szakmai napok és konferencián tartottak előadásokat a SZGE falugazdászai. László Csongor és Hatos György fiatal gazdáknak szóló pályázati lehetőségekről, feltételekről és előnyökről tájékoztatták a résztvevőket. Ladó Hunor pedig a biodinamikus gazdálkodásról, annak adaptációs akadályairól tartott bemutatót.
Nagy érdeklődés övezte a SZGE falugazdászai által szervezett háromszéki gyümölcsfametszési gyakorlati bemutatókat is. Március 23-án Hatos György kertészmérnök, falugazdász Bodokon és Barátoson tartott fametszési bemutatót, ahol változatos életkorú, különböző fajú és fajtájú fák metszésének fortélyait ismerhették meg a résztvevők. Fiatal fák koronaalakító metszését, idős gyümölcsfák ifjító vágását, korábban helytelenül metszett fák helyreállításának lehetőségeit mutatta be az előadó. Szó esett növényvédelemről, fajtaválasztásról, termésképződésről is.
A védett környezetben – üvegházakban, fóliasátrakban – zöldséget termelő gazdák is igényelhetnek de minimis támogatást, országos szinten 150 millió lejes keret áll az igénylők rendelkezésére. Legkevesebb tíz áras területen kell megvalósítani a termelést, az 1000 négyzetméterre legtöbb 2000 eurós szubvenciót ígér a miniszter. Bejelentése szerint a támogatást a zöldpaprika-, kápia paprika-, uborka-, paradicsom-, fehér és piros káposzta-, valamint padlizsántermesztők igényelhetik. A támogatást a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökségen (APIA) keresztül folyósítják, az ellenőrzéseket az APIA és megyei mezőgazdasági igazgatóságok szakembereiből álló bizottságok végzik – derült ki a miniszter sajtótájékoztatóján.
Így a MADR szerint a következő mezőgazdasági területek nem részesülhetnek APIA-s támogatásban:
Ne felejtsék, a 2021-es évre vonatkozó APIA-támogatások kérését május 15-ig lehet benyújtani!
(a hirek.agrointel.ro alapján)
Talaj-előkészítés, talajrendezés (vakondtúrások, egyenetlenségek, vízállásos területek megszüntetése lecsapolással, szükség szerint simítóval, fogasolással, seprűboronával, feltöltéssel).
A legelő termésének elsődleges meghatározója a megfelelő tápanyag-gazdálkodás, a műtrágyázás, és ezen belül is a nitrogén műtrágyák optimális mennyiségben és időben való kijuttatása, használata. Ismert, hogy 1 kg nitrogén hatóanyag 100 kg zöldfű terméstöbbletet ad. A legelőkön általában 50-100 kg/ha nitrogén hatóanyag kiszórása javasolható. A nitrogén műtrágya kiszórási ideje kora tavasz, de ajánlható az a módszer is, hogy a műtrágya 1/3-át ősszel, 2/3-át pedig tavasszal adagoljuk, szórjuk ki. A foszfor és kálium műtrágyákat minden esetben ősszel célszerű kiszórni. Szükségesnek tűnik átértékelni a legelők, gyepek kora tavaszi tápanyagpótlását, mivel általában ebben az időszakban elegendő csapadék áll rendelkezésre. A termést ilyenkor egyértelműen a rendelkezésre álló tápanyag (nitrogén) befolyásolja. Az elérhető első legeltetési, illetve kaszálási többletet a későbbiekben semmilyen agrotechnikai eljárás nem tudja pótolni. Figyelmet kell szentelni a nyári szállások, delelők, hidak, kutak, utak, kerítések, itatóhelyek karbantartására, javítására, a kórós szárú szúrós, tövises, mérgező gyomok, bokrok irtására, a vízállásos, mocsaras területek rendezésére, lecsapolására, bekerítésére. A víz minőségének ellenőriztetése, vízminta küldése az illetékes laboratóriumba szintén fontos. A gyakori végtagbetegségek megelőzése céljából kihajtás előtt 3-4 héttel végezzünk csülökápolást, hogy a csülökszaru alkalmazkodni tudjon a talaj keménységéhez. Szükséges az állatok felkészítése a legeltetéshez, hogy az időjárás, a mozgatás és a takarmányozás szempontjából meglegyen a kellő átmenet. A legjelentősebb feladat a legelőre hajtás előtt az állatok környezetváltozásához való szoktatása, ilyenkor az istállókat gyakrabban szelőztetjük, az állatokat karámba hajtjuk, 1-2 hetes szoktató jártatást tartunk, fokozatos átmenetet a takarmányozásban, a zöldtakarmányhoz szoktatjuk őket.
Villanypásztoros legeltetéskor csak emberre és állatra egyaránt ártalmatlan áramerősségű berendezést szabad üzemeltetni (legfeljebb 2,5 milliamper).
Az itatóhelyeket úgy kell kialakítani, hogy a vízfölösleg lefolyhasson. A vályúk vízfölöslegét fedetten szikkasztóba kell vezetni, ajánlott és jó módszer, ha a vályúk környékét kemény padozattal látjuk el.
A legelőre csak egészséges állatokat hajtsunk ki. Ott, ahol fertőző betegségek előfordulnak (lépfene, sercegő üszök, tetanusz), legelőre hajtás előtt az állatokat védőoltásokban kell részesíteni, amiket a kihajtás előtt legkésőbb két héttel el kell végezni, ugyanakkor a védőoltások ne legyenek 6 hónapnál régebbiek.
A parazitás betegségek ellen az állatokat legelőre hajtás előtt legkésőbb 3 héttel gyógykezelni kell. Egyes korcsoportokat külön legeltessünk. A pásztorkutyákat és a legelő környékén lévő kutyákat évente veszettség elleni védőoltásban kell részesíteni, kezeltessük őket galandféreg ellen is. Kerüljük a legelő túlzsúfoltságát, rendszeresen irtsuk a mérgező növényeket, bokrokat, a legelőn legyen „árnyékoló”, gondoskodjunk a legyek, vérszívó rovarok elleni védekezésről (porzó kapuk). Javasolt a tehenek tőgyét közömbös kenőccsel (pl. vazelin) legeltetés megkezdése előtt bekenni (kiszáradás, fájdalmas felrepedezés ellen). Az állatok bőrfelületére rakott peték, lárvák ledörzsölésére, a bőrre tapadt szennyeződés eltávolítására építsünk vakaródzót (2,0-2,5 m oszlop megfelel erre a célra). A legelőn átjárást meg kell tiltani. Tartósan, állandó jelleggel a legelőn tartott állatok gyógykezelésére, valamint a vemhességi vizsga és más kezelések elvégzéséhez kezelőfolyosót, egyedi kezeléshez leszorítást, lekötést biztosító berendezést kell létesíteni, valamint a beteg állatok számára elkülönítő karám létesítése szükséges. A legelőn a kút, itatóhely egyéb víznyerő hely állat-egészségügyi szempontból kifogástalan állapotban kell legyen. Ha szükséges, a vizet fertőtleníteni kell: 1 köbméter vízre 30-50 g klórmeszet számítunk, amit annyiszor kell elkeverni 300 ml vízben, ahány köbméter víz van a kútban, majd 24 óráig állni hagyjuk, azután kimerjük, és az újra összegyűlt víz már használható itatásra.
Különös figyelmet, óvatosságot igényelnek a hígtrágyával öntözött területek. A hígtrágyát kijuttatása előtt legalább 60 napig tárolni kell, kijuttatása után leghamarabb 30 nap után szabad a területen legeltetni. Ajánlott és jobb a hígtrágyát ősszel, a tenyészidőszak végén kijuttatni. A fertőzési lánc megszakítása céljából a hígtrágyát lehetőleg más állatfajjal legeltetett legelőn használjuk fel, mint amelyik állatfaj azt termelte, így a fajta specifikus paraziták és baktériumok terjedését csökkenthetjük. A legelőn állathullát elásni tilos. Legközelebbi dögtérre, dögkútba, hullakamrába, hullaégetőbe kell szállítani. Ha erre nincs mód, a legelőtől elkülönített és körülkerített helyen 3 százalékos klórmészoldattal való alapos leöntés után legalább 2 m mélyre el kell ásni. Javasolt a petróleummal való lelocsolás is. A hullát úgy kell elásni, elhantolni, hogy a kóbor állatok ne férjenek hozzá.
Dr. SUBA KÁLMÁN állattenyésztő mérnök, falugazdász
Tel.: 0756 726 289
E-mail: suba.kalman@szekelygazda.ro
Az összejövetelen részt vett Könczei Csaba parlamenti képviselő, Kozma Béla megyei agrárigazgató, Jákó Tibor, a szarvasmarha tenyésztők megyei egyesületének elnöke.
A gazdák kérdéseire válaszolva Könczei Csaba a traktorok forgalomba írásának helyzetéről, szövetkezetek létesítésének lehetőségéről, öntözőrendszerek kialakításának perspektívájáról beszélt.
Bokor Gábor SZGE falugazdász a közeljövőben kiírásra kerülő támogatásokról, az állandó gyepek bio termelésre való átállításáról, gyógy- és fűszernövények termesztési lehetőségeiről, gyümölcsösök létesítéséről, valamint a talajelemzés fontosságáról, folyamatáról számolt be vetített képes előadása során. Hangsúlyozta: mindebben a témakörben – és másokban is – a falugazdász hálózat szakemberei egyéni vagy csoportos tanácsadással is a gazdák rendelkezésére állnak.
Azonnali eredmény is született: a közel húsz hektáron lucernát termelő gazda konkrét segítséget kért a bio termelésre való átállás ügyintézéséhez.
Az első alkalommal, március 5-én Hatos György kertészmérnök és falugazdász tartott átfogó elméleti és gyakorlati prezentációt, ahol a különböző metszési gyakorlatokat mutatta be a résztvevőknek. A március 10-ei gazdafórum egyik központi témáját is a gyümölcsösök tavaszi ápolása képezte, március 12-én pedig a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Karával közösen szerveztünk szakmai előadást. A bemutatót az egyetem adjunktusa, a kertészmérnök szak szakkoordinátora, dr. Bandi Attila tartotta a közel 40 fős közönségnek.
Amennyire a járványhelyzet megengedi, a továbbiakban is folytatjuk gazdafórum-sorozatunkat, melynek témái között szerepel a tavaszi készülődés mellett az éppen aktuális pályázatokra való felkészítés, a biogazdálkodásra való átállás és a biotanúsítvány megszerzésének folyamata is.
Erre a munkálatra a melegebb téli napok is megfelelőek, főképp az almatermésűeknél és a bogyós gyümölcsöknél. A csonthéjasok kicsit kényesebbek a hidegre, ezért ajánlott márciusig várni a metszésükkel. A metszések során a koronaalakító metszések mellett (fiatal ültetvényekben) fontos, hogy eltávolítsuk a tél folyamán megsérült, illetve a túlságosan fertőzött ágrészeket. A beteg részekkel kötelező módon 8-10 cm egészséges részt is el kell távolítani a teljes megtisztítás érdekében. A levágott ágakat a más védelmi munkálatokkal eltávolított részekkel együtt el kell égetni.
A metszés után következik az 1-2 cm nagyságú és ennél nagyobb vágott felületek sebkezelése, amelyhez ajánlott a biogazdálkodásban is elfogadott sebkezelő szereket használni a közhiedelemben élő olajfesték helyett. Az olajfesték gyorsan megszárad és az így keletkező repedéseken könnyen megfertőződhet a fa. Ha a tél folyamán rágcsáló károsította a csemetéket, akkor ezeket a sebeket egy éles késsel kaparjuk meg az élő részig, és jöhet a sebkezelés, ezzel is növelve a csemete túlélési esélyét. Ezekkel a jól elvégzett mechanikai tisztogatásokkal elősegíthetjük gyümölcsösünk biová válását, hiszen rengeteg áttelelő kórokozótól szabadulunk meg.
Ez után következik a télvégi lemosó permetezés, amely úgy a bio, mint a konvencionális gyümölcstermesztésben elengedhetetlen. A lemosáshoz használjunk réz + olaj + kén tartalmú szereket (bordoi lé + olaj, rézgálic + olaj), amelyek a biogazdálkodásban is alkalmazhatóak. Az eredményes lemosó permetezés érdekében több szempontra is figyelni kell:
Ha ezeket a tavaszi munkálatokat jól elvégezzük, akkor az eredményét egész évben élvezhetjük. Ezek után már bio módon, fizikai-mechanikai és biológiai védekezéssel kerülhetjük el a kártevőket. Ezek közül megemlíthetjük a feromonos, szín és fény csapdákat. A hasznos ragadozó rovarokat (katicabogár, fülbemászó), illetve madarakat (fekete rigó, fakopács) becsalogathatjuk a kertünkbe, hiszen ezek számos kártevőt pusztítanak el. Mindezek mellett hatékonyan védekezhetünk egyes kártevők ellen, a jól megválasztott növénytársítással is. Sok esetben riasztó hatása van a fokhagymának, zsályának, fehér ürömnek. Ha ezek a módszerek nem elég eredményesek, még mindig ott vannak a növényi levek, amelyeket szintén bátran használhatunk a biogazdaságunkban.
SIMÓ TAMÁS – erdőmérnök, falugazdász
Tel: 0756 726 287
E-mail: simo.tamas@szekelygazda.ro
