Szarvasmarhák viselkedési normái és igényei, amelyeket figyelembe kell venni egy szabadtartásos istálló megtervezésekor
Az elmúlt másfél évben sok szarvasmarhát tartó gazdánál megfordultam és sok istállót volt szerencsém közelebbről is szemügyre venni. Felénk a legtöbben a kötött tartású istállókat kedvelik, és ebből van a legtöbb, ám sok jó példa van szabadtartásúra is. Amikor elkezdtem a két módszer közötti különbségeket, pozitívumokat és negatívumokat felsorolni magamban, rájöttem, hogy a szabadtartás egy bizonyos létszám felett sokkal ésszerűbb megoldás, mint a kötött. Ennek fényében kezdtem a témával közelebbről is foglalkozni, és ez az első szakmai anyag, amit a témában írok. Mivel az istálló kialakításnál rengeteg olyan tényezőt figyelembe kell venni, amelyek a szarvasmarhák különböző szintű igényeihez kötődnek, ezért a dolgozatom erről fog szólni.
A szarvasmarhák fontosabb magatartásbeli jegyei
Az állatok viselkedését két különböző kérdés mentén kell, hogy vizsgáljuk, a miért és a hogyan mentén. Miért? Például a borjú miért keresi az anyja tőgyét? Azért, hogy tejet és ez által élelmet szerezzen belőle. Különböző tehenek a csordában miért fekszenek mindig egymás mellé? Mert a barátsághoz hasonló, csak nyilván kezdetlegesebb kapcsolatot alakítanak ki egymással, ami a csordába való beilleszkedésüket is elősegíti. Miért ugrálnak gyakran játékosan a borjak? Egyrészt,
mert keringésüknek jót tesz, másrészt mert felkészíti őket a későbbi csordában való beilleszkedéshez.
A hogyan kérdés, ami az állatok viselkedését motiválja és hajtja. Az állatokban kialakult évezredes ösztönök a háziasítás és a tudatos tenyésztés ellenére is jelen vannak, mivel nem tudja, hogy egy biztonságos istállóban van, ahol nem kell a vadtól tartson, épp elég tej van a szoptató automatában számára, és megfelelő rendszerességgel megfelelő mennyiségű táplálékhoz jut. Elméletben, ha megértenék a tehenek a fent leírtakat, fel is hagyhatnának az ösztönös csordán belüli rivalizálással és egyéb olyan pótcselekményeikkel, amelyek reakciók a nem megfelelő tartásra: pl. kölcsönösen szopják egymást, emberre támadnak, túlzottan elvadultak, nem ivarzanak megfelelő rendszerességgel, stb. (Wechisler, Schmid u. Moser 1991).
A szarvasmarhák viselkedésének megfigyelésekor felfedezhetünk egy napi ritmust, mely több jól elkülöníthető részre osztható. Az állatok 24 órás ciklusban ugyanazon tevékenységeket végzik kb. abban az időben. Ezért van például, hogy a pontos időben történő etetés és fejés fontos az állatok mindennapi programjában, ha csúszik az egyik vagy másik, az állatok reagálnak viselkedésükkel, bőghetnek, illetve tejhozamuk időszakos csökkenésével is járhat.
A napi ritmusuk egyik meghatározó részét teszi ki a pihenés. Első ránézésre egyszerű a kérdés, hisz az állat lefekszik és kész, pihenjen csak. Ám a minőségi pihenés, amely elengedhetetlen az egészsége és tejhozama megőrzése érdekében nem minden istállóban teljesül. Átlagosan naponta 10 órát töltenek fekvő pozícióban, így látjuk, hogy a megfelelő fekvőhely kialakítása rendkívül fontos az állatok számára, hisz idejük jelentős részét itt töltik. Az ideális fekvőhelyen naponta 8-10 szer megszakítják a fekvést és mindkét oldalukon fekszenek hosszabb ideig, hogy ne nyomják meg egyiket sem. Több pozíciót is előnybe részesítenek, ahogy az az alábbi ábrán is látszik (1. ábra).
- ábra A szarvasmarhák fekvési pozíciói
forrás: Bartussek, Lenz, Würlz, Zoreta: Szarvasmarhaistállók építése
A fekvő pozíció eléréséhez és az abból való felállás szintén fontos szempont a fekvőhely méretének megtervezésekor. A következő ábrákon ezek a mozgások vannak feltüntetve, illetve az ehhez szükséges mozgástér, amit az állat betölt a mozgás közben (2., 3. ábra).
- ábra Szarvasmarhák lefekvésekor és felkelésekor használt mozdulatok
forrás: Bartussek, Lenz, Würlz, Zoreta: Szarvasmarhaistállók építése
- ábra A szarvasmarhák lefekvése és felkelésekor használt tér
forrás: Bartussek, Lenz, Würlz, Zoreta: Szarvasmarha istállók építése
A helyváltoztatás szintén a napi állati tevékenységek jelentős idejét, részét és fontosságát teszik ki. Itt szintén abból az alapgondolatból kell kiindulnunk, hogy a szabadban az állat legel és közben sétál, vagyis több kilométernyi távolságot tesz meg, ez a természetes számára. Ám egy istállóban, ahol az élelem és a víz előtte van és fejés is megtörténik, illetve nem kell félnie a ragadozóktól, fölöslegessé válik ez a természetes tevékenység. Felnőtt teheneknél a legelőhöz képest bejárt távolság egy
megfelelő istállóban lecsökken napi 30-45 percre, ám ez nem jelenti azt, hogy össze lehet zsúfolni az állatokat, vagy meg lehet ezt a tevékenységüket szüntetni. Az állatok számára fontos, hogy a különböző funkcionális területekhez (itatóhely, etető, fejőhely) konfliktus és egymással szembeni fölösleges rivalizálás nélkül eljuthassanak.
A táplálkozás legelőn járás közben történik, amikor az állatok a számukra legfinomabb növényeket eszik le. Ez akár napi 8-10 órát is igénybe vehet, a legelő minőségétől függően 3-4 órás periódusokban tart. A legelések közt az állatok 10-15 vagy akár 30 perces periódusokban kérődznek, mely tevékenységet előszeretettel végeznek fekvő pozícióban, de állva is tudnak. Ebből a viselkedési magatartásból kiindulva kell az istálló etető részeit is kialakítani, hogy ezen napi rutinok ne csorbuljanak. Mivel az istállóban nem kell nagy távolságokat megtegyen, mert az etető jászolban van az étel, ezért lecsökken a napi étkezésre fordított idő 4-7 órára a táplálék minőségétől függően. Két etetési módszert különböztethetünk meg, melyet figyelembe kell vennünk az istálló kialakításánál.
Az egyik a korlátozott időtartamú (restrektív) etetés, ebben az esetben 1:1 etető hely és állat aránnyal kell dolgoznunk. Ennél a módszernél kívánatos az állatok fejét ráccsal elválasztani, hogy a rivalizálást csökkentse az istállóban, ajánlott a berekesztő vagy önbefogó rács használata. Egy bizonyos fix időtartamot érdemes tartani a különböző takarmányok etetése közt, és oda kell figyelni, hogy a már berekesztett alacsony rangsorú állatok ne legyenek kitéve a még be nem rekesztettek agresszivitásának. Vagyis a lekötött állatot ne tudja hason vagy máshol döfni a még szabadon lévő.
A másik etetési típus a 24 órán át rendelkezésre álló, étvágy szerinti etetési módszer. Ebben az esetben is az 1:1 etetőhely/állat arány lenne az ideális, ám ezt nem gazdaságos megvalósítani. 1:1,2-ős aránynál (vagyis 20 százalékkal van több tehén, mint etetőhely) nem jelentkezik magatartásbeli különbség, ám ez az arány felett már csökkenhetnek a hozamok. Ez abból adódik, hogy a csorda tagjai (esetünkben istálló) egyszerre szeretnének legelni, így a rangsorban elől lévő állatok egyszerre esznek és a hátul lévők pedig, mikor szabad etetőállást kapnak, akár éjjel, akár máskor, mikor ideális esetben pihennének. A maximális 1:2,5-ös arányt semmi esetben se haladjuk meg, mert még magas tápértékű takarmányozás esetén is az állatoknál túlzott agresszió vagy egyéb magatartásbeli devianciák fordulhatnak elő.
Összefoglalva, az etető részek korlátozott időtartamú etetés esetén 1:1 etetőhely/állat arányba kell legyenek, étvágyszerinti etetés esetén 1:1,2 és 1:2,5 közt, minél alacsonyabb annál jobb, ám az istálló megtervezésekor a többletberuházásokat is figyelembe kell venni és aszerint kell dönteni.
Az ivás akárcsak az emberek esetében fontos és megfelelő gyakoriságú kell legyen a szarvasmarhák számára. A vízigényük változik a korral, illetve, hogy éppen a laktációjuk melyik szakaszában vannak. Többféle számítást is megemlít a szakirodalom, ilyenek pl.: 20 l + 1,7 * tejhozam vagy 2,5* tejhozam, de igazából több tényezőtől is függ: ilyenek az istálló hőmérséklete, vagy a felvett táplálék szárazanyag
tartalma. Így átlagosan 30-75 literrel számolhatunk, ám a magas tejhozamú állatoknál a 100 liter/ napot is meghaladhatja (Anderson, 1984, Sundahl, 1988). Természetes szívóivásnál előre billentett fejjel 60%-os a fényszáj, 3-4 cm-ig a vízben van, ezen lehetőségek mellett a növendékek 10-20 liter/ perc, a felnőtt tehenek 18-25 l/ perc sebességgel isznak. Itató vályúhoz való szabad hozzáférés esetén napi 10-15 alkalommal isznak az állatok. A tartályból vagy tálból való itatás akkor működik, ha a vízfelület legalább 600 négyzetcentiméteres, ami 27 cm átmérőt jelent. A vízbe legalább 4 cm-re beleér az állat szája, és percenként 14 literes utántöltődési lehetősége van. A víz hőmérséklete szempontjából egyes tanulmányok szerint a 17 Celsius fok az ideális (Box, Berger 1983.). A napjainkban elterjedt önitatók és egyéb modern rendszerek nem mindig úgy voltak kialakítva, hogy a tehenek természetes igényeit kielégítsék: pl. az önitatókból percenként 5-9 liter víz folyik át, vagy az itatókájuk kicsik. Ez nem azt jelenti, hogy nem tud inni belőle az állat, ám valószínű, hogy kevesebb vizet fogyaszt, mely kulcsfontosságú a tejtermelésben.
- ábra Természetes szívóivás
forrás: Bartussek, Lenz, Würlz, Zoreta: Szarvasmarha istállók építése
Azért nem kell megijedni, a fent leírtak az itatást szakmai, elméleti oldalról közelítik meg. Az állatok itatása nem épp atomfizika. A lényeg, hogy folyamatosan előttük legyen a víz, és az istállónak lehetőleg ne a leghidegebb pontjára helyezzük az itatót.
Az ürülékkiválasztás
Átlagosan naponta 10-15 alkalommal ürítenek az átlag felnőtt tehenek 40 kg körül (ez persze függ a takarmányozástól és testtömegtől is). Az ürítések napi beosztása: jellemzően 15% evésközben, 30% állás közben, 30% fekve, jellemzően a fekvési periódus végén, 20% pedig járkálás közben. Ezen információk a trágyakezelés megtervezésében segíthetnek.
Szociális viselkedés fontos szempont az istálló tervezése szempontjából, hisz ha túl nagy istállót alakítunk ki fölösleges beruházást végzünk, ám ha túl kicsit és zsúfoltat, akkor deviáns viselkedést figyelhetünk meg az állatoknál, mely agresszivitással, ezáltal sérülésekkel vagyis magasabb állatorvosi költségekkel járhatnak, vagy a stressz miatt csökkenő tejtermelés és nem megfelelő ivarzás is következhet, mely jelentősen csökkenti a bevételeket és növeli a költségeket. A csordán belül mindig van egy rangsor az állatok között, általában a legidősebb, a legnagyobb, és legnagyobb szarvú a rangsor elején van, és így tovább a többi, ám nem kötelező érvényű, hogy mindig a legnagyobb a csordavezér. Jellemzően három féle rangsorról beszélhetünk:
- Fejési rend: ebben az esetben nem számít a kor vagy a méret inkább a laktáció határozza meg.
- Vezetési rend: ez a legeltetésnél számít, itt is jellemzően megvannak a vezér tehenek, melyeket követ a többi, itt sem mindig a legnagyobb a vezér tehén.
- Rangsor: istállóépítés szempontjából legfontosabb ezen szociális tényezők figyelembevétele. Az állatok közti rangsor meghatározza, hogy ha két állat szembe megy egymással, melyik tér ki a másik elől és ki halad kitérés nélkül. Ez azért létfontosságú az istálló tervezésénél, mert kerülni kell azon helyek kialakítását, ahol nincs lehetőség a kitérésre vagy zsákutcába kerül az állat, mivel ilyen esetben agresszíven lép fel a rangsorban magasabban álló tehén az alacsonyabbal szemben.
Komfortviselkedésen azon tevékenységeket értjük, melyek nem a fentiekhez tartoznak, ilyenek a vakaródzás, vagy a saját maguk vagy egymás nyaldosása. A legelőn lévő állat megtalálja a lehetőségeket a vakarózásra a fák vagy oszlopok mellett, és a tág terek miatt nyaldosni is tudják magukat. Ezen feltételek megteremtésére van szükség egy istállóban is. Amennyiben túl kemény vagy csúszós a padló, kevesebb időt töltenek az állatok vakarózással, vagy maguk tisztogatásával, mert kényelmetlen nekik, pont, mint az önitató esetén. Ezért többféle kefe is van, melyeket fel lehet szerelni az istállóban, melyek alkalmasak ezen igények kielégítésére.
Következtetések:
Az istálló megtervezésekor fontos, hogy úgy kell gondolnunk az istálló belsejére, mintha az állat a legelőn lenne, és minden, ott szokványosan végzett tevékenységét nyugodtan végezhesse.
A fekvőhely kialakításakor figyelembe kell venni a szarvasmarhák fekvési igényeit, illetve a fekvőhelyre való kényelmes megközelítés és elhagyásának lehetőségét is.
Az állatok igényeinek magas szintű kielégítése egészségesebb állatokat és jobb hozamokat eredményez.
A legelőkön megfigyelt magatartási jegyek és egymás közti rangsorok az istállóban is hasonlóan működnek.
Az állatok takarmányozásától függően kell megválasztani az etetőhelyek és a létszám arányát, mely 1:1 restrektív etetés esetén és 1:1,2-1:2,5 étvágy szerinti etetés esetén.
LÁSZLÓ CSONGOR – vidékfejlesztési agrármérnök, falugazdász
Tel: 0756 726 295
