A kolosztrum fontosságát az újszülött borjak számára nem lehet alábecsülni. Számtalan tanulmány, cikk és előadás szólt már arról, hogy milyen szerves szerepet játszik a borjak fejlődésében, mégis továbbra is kihívást jelent, hogy a céljainkat úgy érjük el, hogy a borjak optimális védelmet kapjanak, további betegségkockázat nélkül.
A kolosztrum az egyetlen forrása a borjak korai immunitásának, mivel az immunvédelem a méhlepényen keresztül nem adható át. Ha a kolosztrumot az anyaállattól saját borjának adjuk, az célzott védelmet nyújt az adott állományban lévő kórokozókkal szemben. Amellett, hogy a kolosztrum alapvető immunaktív anyagokat biztosít, zsírban és fehérjében gazdag, és a borjú első táplálékforrása.
Először is, a megfelelő kolosztrumprogram magában foglalja a borjak három-négy literes etetését (fajtától és mérettől függően) közvetlenül a születés után. Ideális esetben ennek a születést követő első órán belül, de legkésőbb hat órán belül meg kell történnie. A kolosztrum minősége is fontos, ami azt jelenti, hogy magas az immunglobulinok koncentrációja és alacsony a baktériumok koncentrációja. Az alacsonyabb immunglobulin-koncentráció összefüggésbe hozható a fiatalabb anyaállatokkal, a rövid szárazon-állás időszakkal, vagy azokkal a tehenekkel, amelyek az ellést megelőzően betegségben, hőstresszben szenvedtek. A kolosztrum könnyen vizsgálható a gazdaságban, a minőségét Brix-refraktométerrel ellenőrizzük. Az iránymutatások ≥ 22 százalékos kolosztrum etetését javasolják. Végül fontos, hogy a kolosztrumot higiénikus módon gyűjtsük és etessük, ami magában foglalja a fejéshez hasonlóan előkészített, tiszta tőgyből történő fejést, valamint a megfelelően tisztított és fertőtlenített vödrök, palackok, tőgybimbók és etetőcsövek használatát a baktériumfertőzés elkerülése érdekében a gyűjtés vagy a szállítás során.
Bár a kolosztrum etetése célzott védelmet nyújthat a betegségekkel szemben, a tehénállományban is vannak olyan betegségek, amelyek a kolosztrumon keresztül átadhatók a borjúnak, ha a felnőtt tehenekben jelen vannak. Ezáltal a kolosztrum szállítás a borjú fertőzésének kockázati tényezőjévé válik. Néhány kórokozó, amely közvetlenül a kolosztrumba ürülhet és átadható a borjúnak, a következők: Mycobacterium avium paratuberculosis, a Johne-kór kórokozója, Salmonella Dublin és a szarvasmarha leukémiavírusa. Más kórokozók, mint például az E. coli vagy más Salmonella fajok a trágyából és a környezetből is származhatnak. Miközben a tenyésztők erőfeszítéseket tesznek arra, hogy csökkentsék ezeket a betegségeket az állományukban, a kolosztrum menedzsment program finomítása fontos része a hosszú távú fennmaradásnak. A betegségek átvitelének kockázatán túlmenően a kórokozók jelenléte a kolosztrumban zavarhatja a kolosztrális antitestek felszívódását.
A tanulmányok együttesen kimutatták a borjak egészségére és növekedésére vonatkozó egyéb előnyöket, beleértve a magasabb átlagos napi gyarapodást, a tüdőgyulladás és hasmenés alacsonyabb előfordulását, valamint a hőkezelt kolosztrummal és pasztőrözött tejjel etetett borjak alacsonyabb elhullását a kezeletlen kolosztrummal és tejjel etetett borjakhoz képest, még a sikeres immunitásátadás után is.
Gyakorlati szempontból azonban, amikor a kolosztrumot le kell fejni, 30-60 percig melegíteni és az etetés előtt lehűteni, ez meghosszabbítja a borjú etetésének idejét. Ezért a legtöbb gazdaság, amely hőkezelt kolosztrum etetését vállalja, az előzőleg borjadzó anyától származó kolosztrumot eteti.
Még ezen előrelépések ellenére is vannak olyan gazdaságok, ahol a hőkezelés nem jöhet szóba. Azonban még mindig lehet változtatásokat eszközölni annak érdekében, hogy csökkentsük a betegségek átvitelének kockázatát a felnőtt tehenekről a borjakra. Fontos a tőgy előkészítése a fejéshez, hogy elkerülhető legyen a trágyából származó szennyeződés, amely tartalmazhatja ezeket a kórokozókat. A kezeletlen kolosztrum összegyűjtése nem javasolt, és a borjak csak olyan anyától kaphatnak kolosztrumot, amelynek betegségstátusza ismerten negatív. Az állományokon éves szűrőprogramot alkalmazhatnak a paratuberkulózis vagy leukózis kimutatására az egészséges, alacsony kockázatú anyák azonosítására. A pozitív vagy beteg tehenek kolosztrumát el kell dobni. A borjak hasmenését okozó egyéb betegségek, például az E. coli, a rotavírus és a koronavírus esetében a felnőtt tehenek szárazon-állás időszakban történő vakcinázása maximalizálhatja a borjaknak a kolosztrumban lévő, e kórokozókkal szembeni antitestek mennyiségét. A rendellenes tejet vagy kolosztrumot (pelyhek, rögök vagy durva küllemi elváltozás), valamint a beteg vagy kezelt tehenek tejét vagy kolosztrumát mindig el kell dobni, és nem szabad a borjakkal etetni.
A különböző állományok különböző betegségekkel küzdenek, az állomány állatorvosa tudja meghatározni azokat a gyakorlatokat, amelyek megvédik a borjakat, és amelyeket az állomány a legnagyobb problémát jelentő kórokozók, a borjak ellátottsága és a rendelkezésre álló eszközök figyelembevételével megvalósíthatóan bevezethet. Ezek a döntések nemcsak a borjak egészségét védik a korai életszakaszban, hanem az állomány jövőbeli hosszú élettartamát is.
