Csikókorban a rendszeres mozgatás azt jelenti, hogy a csikók minél többet kell tartózkodjanak a szabad levegőn, és elegendő tér álljon rendelkezésükre a szabad mozgásra, hancúrozásra, játékra. Ebben az időszakban az intenzív mozgásra való késztetés, a túlzott tréning kifejezetten káros, mivel a fejlődő csontozat és a képlékeny inak maradandó károsodását okozhatja. A csikónevelés során tartsuk be a következő öt alapelvet:
- szakszerű takarmányozás,
- rendszeres mozgatás (tréning) és pataápolás,
- emberben való bizalom megalapozása,
- védekezés a sérülések ellen,
- védekezés a kórokozók, betegségek ellen.
A szakszerű kifutólegelős csikónevelés kisebb állományok, illetve kisebb kiterjedésű, de intenzív gyepgazdálkodás mellett szinte mindenütt alkalmazható. A hagyományos ménesi tartásban 0,75-1 ha legelő szükséges egy számosállatra (500 kg élősúly tömeg), ezzel a módszerrel azonban a területigény negyedére-ötödére csökkenhet. Erre a célra lehetőleg NE sík helyen, hanem változatos terepű domboldalakon legyen a kijelölt terület. A sík területtel szemben ennek számos előnye van:
- nem áll meg rajta a víz, így hosszabb esőzéskor sem válik sártengerré;
- a csikóknak mindig felfelé vagy lefelé kell haladniuk, így állandó erőkifejtésnek vannak kitéve, aminek jótékony, erősítő hatása van a szívre, a tüdőre és a végtagokra;
- a változatos terep az ügyességet is fejleszti, amelyre főként a sportlótenyésztésben van szükség;
- változatos domborzatú területen az állat bármilyen időjárás esetén megtalálhatja a legkedvezőbb mikroklímájú helyet stb.
A területet villanypásztorral vagy stabil karámmal ajánlott felosztani, legkevesebb négy egyenlő nagyságú, egyheti ellátást biztosító (létszámtól függően 4-6 ha) szakaszokra. Az állatok védelmére egyszerű fészert a terület – úttal megközelíthető – legmagasabb pontján helyezzünk el. Itt folyik az abrakolás (lekötve), a szükség szerinti szénaetetés és a kezelések is. A csikók a terület túlsó, legalacsonyabb pontján itathatók. A csikó így az etető- és itatóhely között állandó mozgásra kényszerül, s a domborzati adottságok miatt ez állandó erőkifejtéssel jár. A terület körül célszerű mesterséges terepakadályokkal élénkített jártatópályát, illetve valamennyi területen néhány fából álló facsoportot létesíteni. A fákat megrágás ellen körül kell keríteni. A szakaszokat – azok számától függően – 3-4 naponként, illetve hetenként kell váltani. A legeltetett szakaszon tisztító kaszálást és fogasolást kell végezni, szükség esetén pedig műtrágyázni kell. Ugyanarra a szakaszra legkorábban 4, de inkább csak 6 hét múlva térhetnek vissza az állatok. Az élősködőkkel való esetleges újrafertőződés megakadályozása céljából a lelegelt szakaszról tisztító kaszálással letakarított fű más állatfajjal megetethető. Ez a munkaerő- és területtakarékos módszer bármely üzemben viszonylag szerény áldozatok árán megvalósítható, s a természetest megközelítő módon edzett, egészséges, sportra és gazdasági használatra egyaránt alkalmas csikók nevelhetők.
