Napjainkban a biotermelés és a biotermékek fogyasztása egyre nagyobb teret hódít. A fogyasztók igénylik a vegyszermentes termékeket, és ennek megfelelően a termelők is próbálnak alkalmazkodni a kialakult helyzethez. Ki ne szeretne teljesen kémiai hatásoktól mentes ételeket fogyasztani, és ez által megőrizni az egészségét? Viszont a biotermelésnek van pár nehézsége, amelyek közül a legnehezebbnek a növények kémiai vegyületek nélküli védelme bizonyult. Ezért míg a hagyományos termelésben a növényvédelem egy rutin munkálat, addig a biotermelőknek fejtörést okozhat. Tudósok szerint a szó szoros értelemben vett biotermék nem jöhet létre nagy termelők esetén, hiszen szinte lehetetlen a nagy kultúrákat megőrizni a különböző betegségektől és kártevőktől kémiai védekezés nélkül. Ahhoz, hogy a 100% bio létrejöhessen, arra lenne szükség, hogy genetikai tekintetben olyan növényfajtákat hozzanak létre a nemesítők, amelyek a környezetükben található biotikus és abiotikus káros hatásokkal szemben teljes mértékben rezisztensek.

Amíg nem robban be a köztudatba egy elfogadott hatékony módszer addig a vegyszermentességet leginkább otthon a konyhakertjeinkben tudjuk megvalósítani, ahol a családnak próbáljuk megtermelni a mindennapi falatot. Ezeken az aránylag kicsi és izolált területeken eredményesen alkalmazhatunk olyan régi technikákat, amelyekkel hatékonyan felvehetjük a harcot a kórokozókkal. Kijelenthetem, hogy a növényvédelem a terület és a fajtaválasztással kezdődik. Tapasztalatok szerint, ha a tájegységnek megfelelő növényeket választunk és ezeket az igényeiknek megfelelő termőhelyre telepítjük, akkor a betegségfaktor jóval alacsonyabb bármely kórokozóval szemben. Egynyári kultúrák esetében nagy szerepet játszik még a vetésforgó betartása, ezzel elkerülendő a specializálódott kártevők elszaporodása és pusztítása. Permanens kultúrák esetén, pl. gyümölcsösök, szőlősök, erre nincs lehetőség, ezért még inkább életbe lép a bio növényvédelem harmadik lépése, a természetes tápanyagutánpótlás és öntözés, amelyekkel a növények ellenállóképességét növelhetjük. Mindezek mellett természetesen minden esetben szükség van még fizikai, mechanikai és biológiai védekezésre.

Gyümölcsösök esetén a fizikai, mechanikai védekezés a sérült, beteg részek eltávolításából, az elhalt kéregfelület letisztításából és ezek elégetéséből áll, melyre a legalkalmasabbak a fagymentes téli napok. Az elhalt kéregfelület eltávolításával leginkább az almamoly és szilvamoly telelőhelyét számolhatjuk fel. Ebbe a kategóriába tartoznak az éjjel aktív fénycsapdák is, valamint alkalmazhatóak még különféle szín és illat csapdák a kártevők ellen.

A biológiai védekezéshez soroljuk a feromonos csapdák felállítását, melyek a megfelelő illatanyagokkal ellátva oda vonzzák a rovarok hím példányait, ezzel csökkentve az egyes állományokat.

A fent említettek mellett nagyon fontos védőpajzsot húzhatunk a kertünk köré, ha okosan kihasználjuk a természet adta lehetőségeket. Az első ilyen lehetőség a parazitoid és predator rovarok kertünkbe való csalogatásában áll. Ezek a rovarok előszeretettel fogyasztják a levéltetveket, atkákat. Ide tartoznak a futóbogár félék, a fátyolkák illetve a közismert katicabogár is. Ezen hasznos szervezetek csalogató növényei lehetnek a kék búzavirág, a kerti borágó, a fülesternye vagy a festő pipitér is. Ha már a növényeket említjük, nem csak a hasznos rovarok vonzására alkalmasak, hanem a kártevők távoltartására hasznos növénytársulások is rendelkezésünkre állnak. Ilyen a fokhagyma, paradicsom páros, illetve a lisztharmat érzékeny gyümölcsfajok és a bazsalikom is, de a körömvirág erős illata hasonlóképpen kitűnő védelmet nyújt a kertünkben.

Végül, de nem utolsó sorban vannak az otthon elkészíthető növényi levek, amelyek különféle betegségek ellen védik a növényeket. Ezek eredményessége vitatott, viszont érdemes kipróbálni, hiszen ez is egy alternatíva lehet a szintetikus anyagok, kemikáliák elkerülésére és egy egészségesebb életmód megteremtésére.

Írj egy hozzászólást

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük