Az alábbiakban kifejtett témáink a csemeteültetés, a beerdősítés illetve az ennek érdekében létrehozott országos támogatási programok. Ezen témák kifejtése és felfrissítése talán sosem volt aktuálisabb, és ezzel nem csak a tavasz beköszöntéről és a gyümölcsfák telepítésének idejéről, de az erdőültetések égető szükségletéről is beszélünk.
Sajnos eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy ha az ember csemeteültetésre gondol, akkor nem fordít kellő figyelmet a helyszín kiválasztására és gondos előkészítésére. Pedig talán ez a mozzanat még nagyobb értelmet nyer, ha végiggondoljuk hány évre is tervezünk egyetlen facsemete ültetésével. Ilyen esetekben nincs lehetőség évente korrigálni az elkövetett hibákat, figyelmetlenségeket, hiszen úgy a gyümölcsösünk, mint a beerdősített területünk egy emberöltőt átívelő alkotás lesz. Lássuk tehát mit érdemes tudni ahhoz, hogy ez az alkotás az elképzeléseinknek megfelelő és szemet gyönyörködtető lehessen.
Első lépésként megemlíthetjük a csemeték származási helyének alapos megvizsgálását, hiszen hiába a gondos előkészület és a precíz munkavégzés, ha az alapanyagunk nem életképes.
Második lépés: a hely kiválasztása és a talaj előkészítése. Az eddigi munkáink során azt tapasztaltuk, hogy egy jól kiválasztott helyszín nagyobb szerepet játszik a csemeténk fejlődésében, mint a későbbi gondozások és növényvédelmi munkálatok. A hely meghatározásánál kiemelkedő fontosságú ismerni a kiválasztott fafaj környezeti igényeit. Ezek közül a talaj-, a víz- és a fényigény mértékét érdemes leginkább szem előtt tartani.
Harmadik lépés az ültető gödör kiásása. Gyümölcsfacsemete esetében a szakirodalmak leggyakrabban az 50x50x50 cm nagyságú ültetőgödör előkészítését ajánlják, ami helytálló is egy megfelelő talajú ültető hely esetén. De mi van akkor, ha egy terméketlen, vékony termőréteggel rendelkező talajon fogunk erdősíteni? Bár a fellazított talaj segít a csemeték elindulásában, de szorult helyzetben, a környezetet és a csemeték nagyságát figyelembe véve, kisebb gödrökbe, vájatokba is ültethetünk, ez esetben a legfontosabb, hogy a gyökérzet teljes mértékben a föld alá kerüljön.
A gödör előkészítése után jön képbe a fent említett gyökérzet kurtítása, metszése mint negyedik lépés. Erre a drasztikusnak tűnő lépésre azért van szükség, hogy csemeténk akár kisebb gödörbe is kényelmesen elférjen, illetve a növekedésben is meghatározó szerepet játszik. Szakemberek véleménye szerint a gyökérmetszés mértéke 173 résznyi kell legyen.
Jöhet is az ötödik lépés, az ültetés. Számos helyen láthatjuk, hogy a csemetéket, alaposan bevizezett, iszapos ágyban kell elhelyeznünk, viszont ezzel szemben a tapasztalat éppen az ellenkezőjét mutatja. Igaz, hogy a csemeték előzetes itatása kedvező hatással van a növekedésre, viszont az ültetőgödörbe csak szárazföld kerüljön a gyökérzetre. Ennek az oka a talajunk szerkezetének megőrzése, hiszen a beiszapolt talajt az ültetést követő tömörítés során teljességgel összenyomjuk, így elzárva a gyökérzettől a részecskék között fennmaradó vizet és levegőt. Ezzel ellentétben a száraz talaj megőrzi a szerkezetét, és így a csemeténkre öntött víz beszivároghat egészen a gyökérzethez, ezzel garantálva a tápanyagfelvétel könnyedségét.
Ha már visszaföldeltük a csemeténket, és a fent említetteket figyelembe véve tömörítettük a talajt körülötte, akkor jöhet utolsó, hatodik lépésként az öntözés.
A fent említett eljárást követve, a siker szinte teljesen garantált, de sajnos még így is lehetnek olyan tényezők, melyek minden erőfeszítésünk fölött állnak és meghatározzák a csemete életképességét.
A gyümölcsfák ültetésével ellentétben egy beerdősítésnél számos más tényezővel is számolni kell a totális siker érdekében. A beerdősítés kifejezést akkor használjuk, ha erdőtlen, úgynevezett kopár területek erdővé alakításáról van szó. A fent meghatározott folyamatnál jelentős kérdés az, hogy mi a célunk a létrehozott erdős területtel. Ilyen célok lehetnek a védő sávok kialakítása, csend zónák létrehozása, talajerózió megakadályozása vagy használhatatlan területek hasznosítása. Ezen célok mindegyikére más-más fafaj a megfelelő. Ezek mellett figyelembe kell venni a zónára jellemző fajokat, hiszen egy fenyőerdőben valószínűleg nagyobb sikert fogunk elérni újabb fenyőcsemeték ültetésével, mint hogyha nyárast szeretnénk telepíteni. Természetesen a funkció és a zóna mellett itt is figyelembe kell vegyük a tengerszint feletti magasságot, az éghajlati jellegzetességeket és a domborzatot, hogy ne próbálkozzunk az északos oldalon egy fény- és melegkedvelő fajjal. Mindezek mellett nem utolsó sorban a sikerünk meghatározó tényezője a fatársulás mértékének és összetételének kedvező meghatározása. Ilyen társítás például a tölgyesbe ültetett fenyőcsemete a talaj feljavítása érdekében. Mindezek figyelembe vétele azért elengedhetetlen, mert a beerdősítés esetében még kevesebb esélyünk van az utólagos javításokra és jelentős kárunk származhat az elhamarkodott döntésekből. Az új erdőterületek létesítését az államok mindig is támogatták, ezzel is kompenzálva az állandó erdős területek csökkenését, illetve elősegítve a degradált területek hasznosítását és továbbromlásának meggátolását.
Napjainkban ezt a célt hivatott szolgálni az APIA (Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség) keretein belül létrehozott 8.1-es számú intézkedés, amely esetében országosan, 10.000.000 euró volt elkülönítve erdős területek, valamint védősávok kialakítására. 2021.02.16-án járt le az 5. szesszió jelentkezési határideje. A támogatás igénylésének alapkritériuma, hogy minimum egy hektár erdőt, illetve 50 ár védősávot kell létesíteni, valamint, hogy a beerdősíteni kívánt terület kizárólag szántó vagy degradált terület lehet. Az állandó gyepterületek erre a célra nem felhasználhatók. A támogatást igénylőnek a következő lépéseket kell megtennie: a kifizető ügynökség szakembereinek közbenjárásával azonosítania kell azokat a területeket, parcellákat, amelyeket a támogatás révén be kíván erdősíteni, második lépésként egy erdészeti szakemberrel vagy céggel technikai tervet kell kidolgoztatnia, és ez által meg kell szereznie az erdészeti hatóság beleegyezését is. A támogatást igényelhetik magánszemélyek, vállalkozások és egyesületek is, amennyiben megfelelő területtel rendelkeznek. A támogatást két összegben kapja meg a pályázó: az egyik a pályázat megírásának, az erdő telepítésének és a terület bekerítésének költségeit téríti meg, a másik az ültetvény karbantartási és ápolási költségeit fedezi (6 év karbantartás, 2 év ápolás). Ugyanakkor 12 éven át igényelhető a mezőgazdasági jövedelem kiesését pótló támogatás is, ami a 2020-as szesszióban 190 euró/év volt. A támogatás értéke változó, attól függően, hogy a beerdősítésre váró terület sík-, domb- vagy hegyvidéken található. A beérkezett pályázatokat az APIA szakemberei pontozásos rendszer alapján bírálják majd el.
A fentiekből levonhatjuk tehát a következtetést, hogy csemetéket ültetni és nevelni kifizetődő dolog, viszont a siker érdekében nagy körültekintésre és előzetes tervek készítésére van szükség, hiszen ha rászánjuk magunkat úgy gyümölcsös, mint erdős területek telepítésére, akkor egy több tíz éves projektet vállalunk magunkra, ami egész embert kíván. A lehetőségek adottak. Kérjük ki szakemberek véleményét, mérlegeljünk, és ha minden megfelel, akkor vágjunk bele, hiszen a saját sikerünk és a megvalósítással járó örömök mellett a fás területek környezeti, javító hatása is a megvalósítás pozitív hatásai között említhető, amely hatás napjainkban nem elhanyagolható szükséglet.
SIMÓ TAMÁS – erdőmérnök, falugazdász
