Állatjóléti szabályozások fejőstehenek esetében

Az állatok jólétéről is ugyanúgy kell beszélnünk mint saját magunkról, az emberekről, mert tudjuk, hogy mi is ideális körülmények között jobban érezzük

magunkat, növekszik teljesítő képességünk. Jelen esetben a tejelő szarvasmarhák általános jóléti tudnivalóiról beszélünk.

Az állatok jólétére a következők hatnak:

1. Szálláshely (istálló)
2. Takarmányozás
3. Egészségi állapot

A felsorolt három alaptényező befolyásolja termelékenységüket,

élettartamukat, termékeik mennyiségét valamint minőségét. Amennyiben a felsorolt alaptényezők nincsenek kellőképpen biztosítva, kedvezőtlen hatást gyakorolnak az

előállított termékek minőségére és mennyiségére.

Amint a fentiekben említettem, az állatok szálláshelye nagyban hozzájárul a benne lévő egyedek jólétéhez, kényelméhez és végül de nem utolsó sorban

termelékenységéhez. A fejős tehenek szálláshelyénél két kategóriájú tartásmódot különböztetünk meg, szabad (pihenőbokszos, mélyalmos) valamint kötött

tartásmódot. Mindkét esetben lényeges az istálló megfelelő építőanyagának minősége, ami bele illik a tájba, valamint állat- és környezetbarát. Az új istállók

építésénél vagy régiek felújításánál manapság már nem szabad figyelmen kívül hagyni az állatok jólétének kérdését. Ha minél nagyobb teret, tisztább és világosabb

környezetet tudunk biztosítani teheneink számára annál jobban eleget teszünk az állataink igényeinek és az előírt állatjóléti szabályozásoknak. A régi, szűkös istálló-

körülményeket, kevés fényt, rossz istálló-levegőt kifutó biztosításával lehet enyhíteni.

A mai istállóépítéseknél nemcsak a minél modernebb dolgokra kell összpontosítani, hanem az állatok jóléti indexét is figyelembe kell venni. Például szabadtartás esetében, ha minél nagyobb hely áll rendelkezésre egy állatnak, annál jobban érzi magát, nagyobb a mozgástere, ami hasznos úgy egészségi mint tisztasági (higiéniai) szempontból. A szabadtartású farmokon elengedhetetlen a szarvtalanítás az egymás közti erőszakos döfések elkerülése érdekében, ami gyakran

megbetegedésekhez, az anyaállatok elvetéléséhez, esetleg elpusztulásához vezethet. A kötött tartásmód esetében is meghatározó a pihenőhely szélesség és hosszúsága.

A szabályozások szerint a különböző fajták szerinti minimális helyigényekkel

kapcsolatos adatok az alábbi táblázatban vannak feltüntetve, de ha ennél nagyobb helyet biztosítunk, azzal csak fokozzuk az állataink jólétét, kényelmét.

Rövid stand minimális méretei az Osztrák állatvédelmi törvény alapján. (2015)

Kötött tartásmód esetében az állatok fekhelyének dőlésszöge 3-5%-os kell legyen (1m-en 3-5 cm), ezáltal biztosítva van a vizelet lefolyása és ez a dőlésszög lehetővé teszi az állatok normális anyagcseréjének folyamatát (gyomor, bendőműködés) és így a szív sincs terhelésnek kitéve. Szabadtartásban ezt a

dőlésszöget az etető jászol előtti részen ajánlatos biztosítani. Egészségesebb

környezetet biztosítunk állatainknak, hogyha pihenőhelyük kerámia (tégla) vagy gumiszőnyeg burkolattal van ellátva, de semmiképp ne legyen síkos vagy csúszós.

Javítja az állat közérzetét, ha bőséges az almozás száraz szalmával, de szalma

hiányában ha nagyon muszáj almozhatunk fűrészkorpával, gyalult forgáccsal, bár az utóbbiak rontják a trágya minőségét is. A nap 24 órájában biztosítani kell számukra a korlátlan ivóvízfogyasztás lehetőségét önitatók segítségével. A törvény értelmében az állatok ivóvize ugyanazoknak az előírásoknak kell megfeleljenek mint az emberi fogyasztásra alkalmas víz. Ezért is kéri az Állategészségügy a rendszeresen ivóvíz

vizsgálatot. Nagy hangsúllyal bír az istállóban lévő levegő tisztasága. A természetes szellőztetés érdekében a horizontális és a vertikális szellőztetés a leginkább javasolt, a tiszta friss levegő az istálló két oldalából jön be és az elhasznált levegő a tetőn lévő szellőző nyíláson távozik.

De létezik mesterséges szellőztetés, levegőztetés is elektromos ventilátorok segítségével. Vigyázzunk arra, hogy a levegőcsere ne járjon huzattal. Az istállók

megfelelő légmozgása télen 0,2-0,3 m/s és nyáron 0,4-0,6 m/s. Az újabb elméletek szerint a fejőstehenek -10 C˚-ban is megfelelően teljesítenek, de az én véleményem szerint 7 és 18 C˚ számukra az ideális. A levegő páratartalma pedig 55-75%-os kell

legyen. Hogyha a hőmérséklet és páratartalom nagyban eltér az előírt értékektől, akkor legyengül az állatok immunrendszere és táptalajt ad a vírusos és bakteriális fertőzéseknek, megbetegedéseknek melyek lassan és nehezebben gyógyulnak, ez viszont rossz az állat egészségére, rontja a tej minőségét, de pénzügyileg is

kedvezőtlen a gazdának.

Amennyiben lehetőségünkben áll használjunk természetes fényforrást, úgy a tető mint az oldalablakok, nyílászárók segítségével, de használhatunk mesterséges fényforrásokat is. A fény pozitívan befolyásolja a takarmányfogyasztást és a

tejtermelést. Napi 16-18 órai minőségi fény használatával (ami minimum 300 Lucs), 16%-al nő a takarmányfogyasztás és ez által a tejhozam. Lényeges volna a zajszintet minimálisra csökkenteni, bár a korszerű, modern berendezésekkel az ellenkezőjét

érjük el (fejőgép, etetőkocsi, stb.). Több farmon nyugtató zenét alkalmaznak, ezáltal is elősegítve az állat nyugalmát, közérzetét, ami szintén a tejhozam növekedését

eredményezi.

Takarmányozás

A tejelő állatok takarmányozása pontos, programhoz kötött, akárcsak fejésük (habár az új modern fejőrobotok alkalmazásával ez nem lehetséges). Minden nap ugyanabban az órában kell kezdődjön és ugyanabban az órában végződjön. Az állat jólétéhez fontos az egészséges takarmány-fejadag összeállítása, ami száraz anyagot, proteint, zsírokat, ásványi anyagokat, vitaminokat kell tartalmazzon. A takarmányok ízletesek, könnyen fogyaszthatóak és emészthetőek kell legyenek. A nem megfelelő, romlott, penészes, fagyos takarmányok az állatok megbetegedését eredményezhetik és gyakran elvetélést is okoznak. Ajánlott követni az állatok szervezeteinek PH-

értékét: a savas- lúgos hatás szélsőséges esetekben negatívan hat az emésztésre, ez hosszabb távon a tej mennyiségének és minőségének csökkenéséhez vezet. A

takarmány készletet kötelesek vagyunk a megfelelő laboratóriumban megvizsgáltatni és az eredmények alapján ajánlott a fejadagot állattenyésztési mérnökökkel

meghatároztatni, összeállítani, hogy elkerülhessük a helytelen takarmányozást. Ennek eredményeképpen elérhetjük, hogy az állatok olyan alapanyaghoz, takarmányhoz jussanak hozzá, amely rendben tartja a szükséges életműködésüket (kérőzés,

emésztés, termelés) és egészségesebb tejet tudunk termelni.

Egészségi állapot

Fontos szereppel bír a szálláshely, az istálló és környékének higiéniája, amit rendszerességgel fenn kell tartani, fertőtleníteni. Ajánlott a gyakori meszelés. Az állatokat rendszeresen kell úgy külső, mint belső élősködők ellen kezelni (oltás,

lemosás, beöntés). A kezelésekre nagy figyelmet kell szentelni, mivel elmulasztásuk sok betegség előidézője lehet valamint a termelés csökkenéshez vezet. Kötött

tartásban az állatokat marhavakaróval és kefével naponta meg kell takarítani.

Szabadtartásban a számukra kialakított felszerelésekkel saját magukat tudják

takarítani, vakarni. Lényeges, hogy évente kétszer időt szakítsunk a két évesnél

idősebb szarvasmarháknál a pata megtakarítására, ápolására. Amennyiben rendben van az állatok patája, akkor megelőzhetőek a lábfájások, körömbetegségek,

lesántulások, így az állatnak könnyebb lesz a mozgása, a legelőn nem marad le a többi tehéntől (nem válik olyan könnyen a medve áldozatává).

Fejés előtt bőséges vízzel kell lemosni a tehén teljes tőgyét, majd egyszer használatos papírtörlővel szárazra kell törölni. Ha szükséges tőgyápoló kenőccsel megmasszírozni és csak utána fejni kézzel vagy géppel. A fejés végeztével

fertőtlenítjük a kórokozók megjelenése ellen.

Az állategészségügyi problémákat feltétlenül bízzuk állatorvosokra, mert az állatok egészsége is ugyanolyan fontos, mint a miénk embereké és a mi

egészségünket is nagyban befolyásolja az állataink által termelt élelmiszer minősége.