Székelyföldi léptékben a szarvasmarha tenyésztés jelentős mennyiségű gazdát, gazdaságot érint. A tradicionális vidéki háztartásban, gazdálkodói gyakorlatban igen elterjedt volt az 1-2 szarvasmarhát tartó gazda. Ez a gyakorlat elsősorban a családi igények kielégítésére fókuszált (tej, hús, vagy pénzbevétel az értékesített állat után). Ma már sokkal összetettebb a szarvasmarha tenyésztés helyzete. Egyre nagyobb léptékben terjed a húsmarhák tartása, illetve megjelentek a több száz állattal rendelkező farmok is. A térségi szarvasmarha tenyésztés terén fontos előrelépés a hálózatokba való szerveződés, amely a gyakorlatban helyi, térségi és megyei léptékű szervezeti tagságot jelent. A különböző támogatási formák megjelenésének köszönhetően stabilizálódni látszik a térség szarvasmarha állománya, azonban a kisebb méretű családi gazdaságok számára a szarvasmarha-tartás csak akkor jelent kiszámítható és reális jövedelmet, ha termékeit térségi szövetkezeteknek értékesíti. Világosan látszik, hogy a térségi állatállomány fokozatos növekedése, a szarvasmarha tartás családi gazdaságok szintjén való megtartása csak abban az esetben érhető el, ha sikerül érdemi változást generálni az alábbi területeken:

• Szövetkezeti struktúrák kialakítása és működtetése;
• A térségi termelők és a szövetkezeti rendszer közötti kapcsolatok moderálása;
• Megélhetést biztosító családi gazdaságok szintjének meghatározása (a gazdaság profiljának megfelelően: terület nagyság, állatállomány nagyság, gépesítettség, technológia, tudáskészlet, hálózati kapcsolatok, stb.)
• Kisebb léptékű térségi feldolgozó egységek létesítése;
• Térségi igényeknek megfelelő minőségű és mennyiségű végtermék előállítása;
• Értékesítési láncok kialakítása és működtetése.