Zöldségtermesztés iskolája: Palántanevelés

A tavasz közeledtével egyre többet hallunk a palántákról, hiszen amikor kint még hidegek vannak, a lelkes kertészek már elkezdik beszerezni a magokat és ezzel már tulajdonképpel el is kezdődik a zöldség idény a palánták nevelésével. A palántanevelés során a zöldségmagot nem a szabadba, nem a végleges helyére vetjük, hanem egy sejttálcába (vagy más magvetésre alkalmas edénybe) és védettebb, kontrollált körülmények között neveljük a növényünket és majd csak később a lomblevelek kifejlődése után kerül kiültetésre.

Milyen előnyei vannak a palántanevelésnek? 

1. Helyspórolás, ugyanis a kezdeti időkben nagyon kis felületen nagyon sok növényt tudunk útnak indítani.
2. Koraiság: amikor kint még hidegek vannak, egy kisebb helyiségben ahol biztosítani tudjuk a megfelelő fényt és hőmérsékletet már el tudjuk kezdeni a növények nevelését.
3. A lassabban csírázó növények szabadföldi vetés során nehezen veszik fel a harcot a gyomnövényekkel szemben, viszont egy méretesebb palánta kiültetése után, a gyomszabályozás lényegesebb könnyebbé válik.

Mire kell legjobban figyeljünk a palántanevelés során?

Mint minden növénynek a palántáknak is szükséges biztosítsuk a megfelelő fény, hőmérséklet és tápanyag szükségletet. Azt hogy hogyan is tudjuk ezt elérni, a következőkben részletesen ismertetem. 

Első fontos kérdés – mikor fogjunk neki?

A palántázást mindig a kiültetéstől számoljuk visszafele, tehát először azt kell eldöntenünk, hogy mikor szeretnénk kiültetni a palántát, mikorra jár le az előveteményünk, mikor lesz megfelelő a hőmérséklet, vagy mikor lesz kész a talajunk. Ennek tudatában a különböző zöldségféléknek különböző palántázási időkkel számolhatunk:

• zeller – 10-12 hét
• burgonyafélék (paradicsom, paprika, tojásgyümölcs-vinete) 8-12 hét
• káposztafélék (kelkáposzta, brokkoli, karfiol stb.) 6-9 hét
• kabakosok (pl: uborka,cukkini) 5-7 hét
• fejes saláta 3-8 hét

A palántanevelést 2 külön technológiaként kezeljük a magvetés módjától függően.

1. Sejtálcás vetés: minden magot külön sejttálcába vetünk, az átültetés során földlabdával együtt ültetjük a növényt tovább. Előnye, hogy karógyökeret fog fejleszteni a növényünk, jobb fogja hasznosítani kiültetés után a mélyebb talajrétegekből a vizet. Kezdetben nagyobb munkaerőt, helyet igényel, de nincs szükség tűzdelésre.
2. Szálas palánta nevelés: szórva vetéssel vetjük a magokat, később a tűzdelés (másnéven pikérozás) során kerülnek külön nevelő edénybe szikleveles vagy 1-2 lombleves állapotban. Előnye, hogy könnyebb a kezdés, kisebb a hely igény és a munkaerő igénye, később viszont óvatos munkát igényel. A tűzdelés során kisebb nagyon mértékben, de mindig megsérül a főgyökér úgyhogy elágazó rendszerű gyökérzetet fog nevelni a növényünk.

Mibe vessünk? Magvetéshez rendszerint tőzeg és perlit keverékét szoktuk használni, ez kiválóan tartja a vizet és könnyen tud gyökeresedni a csíranövényünk, általában steril, így a betegségekre is kevésbé kell számítsunk.

Tápanyag: a csírázás során vigyázzunk, hogy ne nagyon tápozzuk, ugyanis a magas só koncentráció gátolja a csírázást, a mag megfelelő mennyiségű tápanyagot biztosít szikleveles korig a növényeknek. Ezt követően P (foszfor) túlsúlyos tápoldatot használjunk, amely a gyökérzet fejlődését segíti elő.

Egy szép, kifejlett palánta neveléséhez, 2-3 átültetésre van szükség. A növény gyorsabban fejlődik, ha kezdetben kisebb sejttálcába vetjük a magot és a későbbiekben ahogy kitölti a rendelkezésére álló teret, nagyobb edénybe ültetjük.

Ne feledjük! A palánta nevelés legfontosabb hátráltatói a fény és a hőmérséklet. Kora tavasszal még nagyon rövidek a nappalok, ezért kevés fényt kapnak a növények (elnyúlhat!). Világos, fényborította helyen neveljük, ha kell speciális növénylámpákkal be tudunk segíteni. Itt fontos tudni, hogy a növények főként a kék és a piros fényt tudják hasznosítani.

A másik a hőmérséklet! Egy kutató páros (Markov-Haev) a zöldségnövényeket 5 csoporba osztotta optimális hőmérsékleti igényük szerint:

Ehhez jön kiegészítésként, hogy a növényeknek a különböző fejlődési szakaszokban más-más igényük van, az optimumhoz viszonyítva:

• -nyugalmi állapotban t – 14 °C,
• csírázáskor t + 7 °C,
• szikleveles fejlettségnél t – 7 °C,
• szár- és levélképzés idején t± O °C,
• termésképzés időszakában t ± O oC.

Egy paradicsom számára 27 0C (22+7) az ideális hőmérséklet a mag csírázásához, de 15 0C-ot igényel szikleveles korban. Mindenképp érdemes odafigyelni hogy szikleves korban kicsit hidegebb legyen, hogy ne nyúljanak meg a palánták. 

Ha a palántáinkat szabadföldre szeretnénk ültetni, kiültetés előtt fokozatosan szoktassuk a kinti ,,levegőhöz’’ ugyanis beltérben nem kap UV sugárzást. 1-2 héten keresztül napi 1-2 óráról 4-5 óra direkt napfényhez szoktatva már bátran kiültethetjük növényünket.

Sikeres palántanevelést és bő termést kívánok mindenkinek!