Az elmúlt években a sertéstartók körében az afrikai sertéspestis (ASP) szó majdnem napi használatban volt. Most, amikor a koronavírus megjelent országunkban is, kezdünk megfeledkezni a sertés egyik legnagyobb veszélyéről.
A vírus 2017. július 31-én jelent meg először Románia területén és azóta több mint 650.000 házi disznó esett áldozatául, valamint 3.288 vaddisznó.
A napokban találkoztam egy vadőrrel, és azt mondta, hogy továbbra is nagy figyelmet kell fordítani a megelőzésre, mert azt látja, hogy a vadállományban még mindig jelen van a vírus és hordozzák, ezért továbbra is óvatosságra van szükség.
Székelyföldön azt mondhatjuk, hogy nem volt eddig komoly fertőzésveszély, igaz nagy farmok sem jellemzőek felénk. A három megyében 2020. március 26-ig a regisztrált esetek száma következőképpen alakult: Hargita megye 3 vaddisznó, Maros megye 5 vaddisznó, Kovászna megye 4 háztáji gazdaság és 10 vaddisznó (forrás: www.ansvsa.ro).
Az eseteket megvizsgálva azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a legfőbb vírushordozók felénk a vadállományban vannak. Erre kell nagyon oda figyeljünk, és továbbra is óvatosságra inteném a gazdákat, hogy a legminimálisabb előírásokat tartsuk be, és akkor nagy a valószínűsége, hogy meg tudjuk előzni a fertőzést, amelyre jelen pillanatban sajnos még nincsen ellenoltás:
- azzal a ruházattal és cipővel, amellyel az utcán, mezőn, erdőn jártunk ne menjünk be az állatainkhoz. Minden alkalommal cseréljük le azokat;
- az istálló bejáratához tegyünk egy tálba szivacsot, amire öntsünk állatgyógyszertárban vásárolt fertőtlenítőszert és úgy menjünk be az állatokhoz mindig;
- ne vásároljunk állatokat ismeretlen helyről, fülszám és papír nélkül;
- figyeljünk arra, hogy ellenőrizetlenül senki ne mehessen be az állatainkhoz;
- ne adjunk olyan takarmányt az állatainknak, amellyel a vaddisznók érintkezhettek. A betakarítás után három hónappal már odaadhatjuk;
- az állatainkat lehetőleg ne tartsuk szabadban.
Joggal jegyezhetik meg a mangalicatenyésztők, hogy igen, de a mangalica a szabadban szereti! Én magam is mangalicatenyésztő vagyok és úgy alakítottam ki a gazdaságomat, hogy az a törvényes előírásoknak jelen pillanatban megfelel. Amennyiben a területünket egy másfél méteres kerítéssel (pl. vadháló) körbe vettük és azon belül még egy méterre teszünk egy villanypásztort minimum két szállal, akkor az megakadályozza azt, hogy az állataink érintkezhessenek a kinti állatokkal.
Több helyről is értesültem, hogy a pásztoraink tavasszal megveszik a malacokat, és az esztenán fent a havasi legelőkön szabadon engedik és úgy tartják. Ez nagyon veszélyes, mert bármikor érintkezhetnek vaddisznókkal és nagy az esélye annak, hogy ezáltal megfertőzzük a saját állatainkat, ne adj Isten, még a településre is bevihetik a vírust tovább fertőzve más állatait is. Egy ismerősöm jelezte, hogy a tél folyamán az enyhe időjárásnak köszönhetően, annak ellenére, hogy abban az időszakban legeltetési tilalom van, egyik gazda kihajtotta a juhait az erdőszélre és velük együtt a disznókat is. Ez óriási felelőtlenség, amellyel komoly veszélybe sodorja a településen lévő sertés állományt is. Tehát vigyázzunk az ilyen esetekre és próbáljuk figyelmeztetni az ilyen gazdákat.
Állami kártalanításról
Az állam vállalja a betegség (ASP) elfojtása érdekében a megbetegedett és elpusztított állatok után a kártalanítást, amelyet a megyei prefektus által egy helyben kinevezett bizottság vizsgál meg és az aktuális piaci árak függvényében határozzák meg a kár értékét. Viszont amennyiben nem jelezte a gazda időben a betegséget a helyi állatorvosnál, abban az esetben nincs kártérítés. Továbbá azokban az esetekben sincs, amikor az állatok nem rendelkeznek fülszámmal, nincsenek bejelentve az állatorvosnál a gazdaságunkba.
Még említést kell tegyünk egy a napokban felröppenő hírről, miszerint az Amerikai Egyesült Államokban sikerült kifejleszteni az ellenoltást: „az új ASFV vakcina ígéretesnek tűnik és tökéletes védelmet jelent a jelenleg Ázsiában és Kelet-Európában tomboló járványra” – nyilatkozta Douglas Gladue, a vakcina kifejlesztésével foglalkozó amerikai mezőgazdasági minisztérium vezető kutatója.
Amennyiben beigazolódik a kutatás sikeressége, azt gondolom, hogy még mindig egy-két évnek el kell telnie, amíg hozzánk is elérkezik a szérum. Addig is legyünk óvatosak, vigyázzunk magunkra és a gazdaságunkban lévő állataink egészségére.
