Az állattenyésztésben a szaporítás az a legfontosabb tényező, amelyen keresztül az állatállományt növelhetjük, és az állatfajtákat javíthatjuk, nemesíthetjük.
A szaporítás megszervezésének célja, hogy minden egyes tenyésztésre alkalmas üsző idejében fedeztetésre kerüljön, vemhes maradjon és egészséges, életerős borjakat hozzon a világra. A rosszul szervezett szaporítás nagy károkat okozhat a gazdaságoknak, mert sok üsző maradhat meddőn.
A szarvasmarhák esetében kétféle megtermékenyítési módszert ismerünk:
- Természetes megtermékenyítés apaállat (bika) által
- Mesterséges megtermékenyítés
A természetes megtermékenyítésnél megemlíthetjük a szabad pároztatást és az irányított pároztatást.
A szabad pároztatásnál a nő ivarú állatokat a legelőn vagy a szálláshelyen, kifutóban együtt tartjuk a hím ivarú állatokkal. Ennek az előnye, hogy a fedezés a legmegfelelőbb időpontban következik be, mivel a bikák könnyen felismerik az ivarzó teheneket. Hátrányai viszont, hogy könnyen történhetnek balesetek, könnyen terjedhetnek egyes betegségek, mint a trichomoniasis, a vibriózis, brucellózis (fertőző elvetélés). A másik hátránya, hogy így a bikák hamar kimerülnek, mert fölöslegesen sokat fedeznek.
Az irányított pároztatásnál az ivarzó teheneket fedeztető standokhoz vezetik, így pontosan nyilvántartható a fedezés időpontja. Ebben az esetben a bika nincs kitéve túlterhelésnek.
A mesterséges megtermékenyítés
Ma már a szarvasmarhák szaporításánál nagyobb hangsúlyt fektetünk a mesterséges megtermékenyítésre, mert ez által elkerülhető az anyaállatoknak a fedeztetés során való vérfertőzése és ebben az esetben kevesebb apaállatra van szükség, így tudjuk az adott anyaállatnál a legmegfelelőbb párosítást alkalmazni. Ez a pároztatási mód igen előnyös, mert nagyon kevés apaállat szükséges, kiküszöböl minden fertőzési lehetőséget. Természetes megtermékenyítésnél egy bikával évente 80-100 tehenet termékenyíthetünk meg, míg mesterséges megtermékenyítésnél egy bika által akár 1000 felett is lehet a megtermékenyítések száma. A legértékesebb, legjobb tulajdonságokkal rendelkező apaállatok használatával a fajták gyorsabban feljavíthatók és az állatok termelékenysége gyorsabban növelhető. Az apaállatok értékelését pontozással állapítják meg, annak függvényében, hogy a szülei milyen termelékenységet bizonyítottak (tejtermelés, hústermelés).
Vidékünkön nagyon elterjedt a külföldről hozott ondó használata (magyar vagy német előállító állomásokról), de a marosvásárhelyi Semtest bikatelep is versenyképes az európai piacon.
Minden szarvasmarha fajtánál megvan a legmegfelelőbb időpont, vagyis életkor és a testi fejlettség mértéke, amikor először ajánlatos befedeztetni. Az üszőket akkor ajánlatos befedeztetni, amikor testi fejlettségük 70-75%-át elérik. A Szimentáli (pirostarka) fajtánál ajánlatos a 18-19 hónapos kor és a 400 kg-os testsúly a pároztatáshoz. A borzderes üszőknél 380 kg és 18-19 hónap ajánlott, míg a Pinzgau esetében 360 kg és 20-21 hónap az ideális.
Már borjúzott állatok esetében tudnunk kell, hogy nem minden tehén marad vemhes az első fedeztetésre, hanem esetleg két-három alkalommal is vissza ivarzik, ezért a befedeztetett teheneket is figyelni kell, különösen a 19-23. napokon, és ha vissza ivarzanak, újra be kell őket fedeztetni. Az anyaállatokat minden ellés után pihentetni kell 6-8 hetet a következő pároztatásig, ez alatt az ivarszervek helyrejönnek, regenerálódnak. Ez az időszak a sok tejet termelő teheneknél 8-12 hét is lehet. Ezt a pihentető időszakot nem betartva előidézhetjük az állat meddőségét is. Lényeges, hogy az ivarzás előtt álló üszők, tehenek megfelelő minőségű és mennyiségű takarmánnyal táplálódjanak, hogy a szervezetük felkészüljön az ivarzásra és a megtermékenyült petesejt megtartására.
